A Studio Antikvárium 2009. május 15-én (pénteken) 17 órai kezdettel rendezi 26. könyvárverését, ECE City Center, 1051, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 12.
A katalógusból:
http://www.axioart.com/index.php?op=live_auction&id=2377
tétel 333: [Szaitz, Antal Maria]: Magyar és Erdély-országnak rövid ismérete melly e’ két országnak mind világi mind egyházi állapottyát szem eleibe állíttya.
Pesten, 1791. Lindauer János könyv-árosnál. XVI + 299 + [5] p.
Névtelenül megjelent politikai röpirat a megsértett nemzeti büszkeség, a magyar nemesség kiváltságainak és az egyház védelmének érdekében. Művében szerzője az ország gazdagságát, kultúráját, kormányzását mutatja be, s a király és a rendek jogait foglalja össze tömören, közérthető stílusban. A természeti javakban gazdag ország legnagyobb fogyatkozásának tartja, hogy „olly szűk benne a pénz más országokhoz képest” és „nem olly népes ország, mint más országok”. A magyar emberek természetét, az itteni kultúrát, tudományt bemutatva hosszasan időzik a magyar nyelv kérdésénél – a magyar nyelv előmozdításának rendkívüli fontosságát hangoztatja. Művének második részében már higgadtabb hangon ír a korábbi heves polémiák tárgyáról: az egyház jogállásáról, vagyoni helyzetéről, a püspökök jogairól, az egyház kultúrában betöltött igen jelentős szerepéről, a szerzetesrendekről és a magyarországi vallásfelekezetek egymáshoz való viszonyáról, bár véleménye szerint a protestánsok materiális eretnekek, tévelygők; nagy veszedelemben forognak, de csak „materiális eretnekségükért” el nem kárhoznak. Nem elsősorban a protestánsoktól, hanem az „új vallások” néven emlegetett új tanoktól félti az országot. Véleménye szerint az új filozófusok könyveiből, a szabadkőművesek mesterkedéseiből nem következhet más, mint a nagy szabadság, vagyis „zabolátlanság”, amely egyenlő a vallás és az ország végső romlásával.
Poss.: Lendvay Pál.
Fűzve, korabeli borítóban, jó példány.
Névtelenül megjelent politikai röpirat a megsértett nemzeti büszkeség, a magyar nemesség kiváltságainak és az egyház védelmének érdekében. Művében szerzője az ország gazdagságát, kultúráját, kormányzását mutatja be, s a király és a rendek jogait foglalja össze tömören, közérthető stílusban. A természeti javakban gazdag ország legnagyobb fogyatkozásának tartja, hogy „olly szűk benne a pénz más országokhoz képest” és „nem olly népes ország, mint más országok”. A magyar emberek természetét, az itteni kultúrát, tudományt bemutatva hosszasan időzik a magyar nyelv kérdésénél – a magyar nyelv előmozdításának rendkívüli fontosságát hangoztatja. Művének második részében már higgadtabb hangon ír a korábbi heves polémiák tárgyáról: az egyház jogállásáról, vagyoni helyzetéről, a püspökök jogairól, az egyház kultúrában betöltött igen jelentős szerepéről, a szerzetesrendekről és a magyarországi vallásfelekezetek egymáshoz való viszonyáról, bár véleménye szerint a protestánsok materiális eretnekek, tévelygők; nagy veszedelemben forognak, de csak „materiális eretnekségükért” el nem kárhoznak. Nem elsősorban a protestánsoktól, hanem az „új vallások” néven emlegetett új tanoktól félti az országot. Véleménye szerint az új filozófusok könyveiből, a szabadkőművesek mesterkedéseiből nem következhet más, mint a nagy szabadság, vagyis „zabolátlanság”, amely egyenlő a vallás és az ország végső romlásával.
Poss.: Lendvay Pál.
Fűzve, korabeli borítóban, jó példány.
| kikiáltási ár: | 20 000 HUF |
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése